Hírek

Ünnepi szentmise a Kórházkápolna 30. évfordulóján
Ünnepi szentmise a Kórházkápolna 30. évfordulóján

A Kórházkápolna megáldása 30 éve történt. Az Istennek átadott tér a találkozás, az életrendezés, a vigasztalás helyévé lett. Szentmisével adunk hálát Dr. Pápai Lajos emeritus püspök úr vezetésével június 26-án, vasárnap, 11 órakor.
Ünnepeljünk együtt!

László atya

Kórházkápolna, Sopron
Hasznos időtöltést kívánunk honlapunk böngészésével!

Oldalaink elérhetőek már a Soproni Gyógyközpont főoldaláról is (http://www.sopronkorhaz.hu). Kövessen minket a Facebook-oldalunkon keresztül! 

Heti idézet

Az embernek (...) nincs joga arra, hogy lemondjon a kegyelemről, a mennyet átadja az angyaloknak és a verebeknek.
(Jozeph Kentenich)

Heti ima

Hálát adok Neked, Uram, szemeimért, melyek nyitott ablakokként néznek a messzi horizont felé.

Hálát adok tekintetemért, amely úgy közvetíti a lelkem, mint a csodás sugarak napod fényét.

És most az éjszaka sötétjében arra kérlek, hogy ha majd a hasadó hajnalra újra felnyitom szemeim, készséggel szolgálják azok újra lelkemet és így Téged szolgáljanak, Istenem…

Add, Uram, hogy szemeim mindig tiszták legyenek.

Hogy egyenes tekintetem mindig makulátlan tisztaságod vágyát keltse.

Ne engedd soha, hogy nézésem csalódott, kiábrándult, kétségbe esett legyen, hanem hogy mindig tudjon Téged csodálva, elragadtatva szemlélni.

Add szemeimnek az erőt, hogy tudjak lecsukódni, hogy így jobban Reád találjanak, és hogy soha el ne forduljanak a világtól félelemből vagy gyávaságból.

Legyenek mindig annyira mélyre látók, hogy a világban megérezzék jelenléted, és hogy soha ne legyenek vakok az emberi nyomorúságok előtt.

Uram, legyen tekintetem határozott, egyenes, kemény.

Uram, hogy tekintetem mindezt megtehesse,

újra Neked ajánlom lelkemet,

Neked ajánlom testemet,

Neked adom szememet,

hogy ember-testvéreimet látva

vele Te nézd és  lásd meg őket,

s általam küldd feléjük hívó szent Jeled… (Quoist)

Heti történet

A példa

A remete egyszer az erdőben meglátott egy héját. A héja épp húst vitt a fészkére, amelyet aztán kis darabokra szakított és nemcsak a saját fiókáit etette meg, hanem egy sérült varjúfiókát is.

A remete csodálkozott azon, hogy egy héja megetet egy ilyen kis varjút és azt gondolta: - Isten küldött nekem egy jelet. Ő még a kis, sérült varjúfiókát sem hagyja el. Isten még a ragadozó héjának is megtanította, hogy etetnie kell egy másik fajta madarat, aki árván maradt a világban. Látható, hogy Isten minden teremtményének megadja azt, amire szüksége van, és mi mégis szomorkodunk. Nem akarok magam miatt aggódni többé! Isten megmutatta nekem, mit kell tennem. Nem gondoskodom többet élelemről. Isten nem hagyja el egyik teremtményét sem: engem sem fog cserben hagyni.

És így is lett, leült az erdőben és nem mozdult el a helyéről, csak egyfolytában imádkozott. Három nap és három éjjel maradt így, anélkül hogy egy kortyot ivott, vagy egy falatot evett volna. Három nap után annyira legyengült, hogy a kezét sem bírta felemelni.

A nagy gyengeség miatt álomba merült. És álmában íme, megjelent egy angyal.

Az angyal összevonta a szemöldökét és azt mondta:

A jel valóban neked szólt. De azért, hogy megtanuld utánozni a héját!

 

Akkor Jézus azt kérdezte:

„- Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?

Aki irgalmas szívű volt iránta – felelte. Jézus így folytatta: - Menj és tégy te is hasonlóképpen.”  (Lukács 10,36-37)

Nagyon könnyen azok oldalára állunk, akiknek kapniuk kell valamit. Jézus szerint inkább adnunk kellene.

Gondolatok vasárnapra