Back to top

Archívum

Beküldés dátuma: 2019. április 15.

Kutya a tükörben
Kalandozás közben egy nagy kutya egy szobában találta magát, amelynek a falait tükrök borították. Így hirtelen azt látta, hogy sok-sok kutya veszi körül.
Dühös lett és elkezdte a fogát vicsorítani. A többi kutya is, félelmetes fogait mutogatva elkezdte ugyanezt tenni.
A kutya forogni kezdett maga körül, hogy megvédje magát támadóival szemben, majd dühödten ugatni kezdett és nekivetette magát az egyik ellenségének. Összevérezve esett vissza a földre, hiszen a tükörbe ütközött. Ha csak egyszer csóválta volna meg a farkát barátságosan, a többi kutya is ugyanezt tette volna. És örvendetes találkozás lett volna a dologból.

Mindig azzal találjuk szembe magunkat, amivel találkozni akarunk.
Volt egyszer egy ember, aki az egyik közel-keleti város bejáratánál található oázis szélén üldögélt. Egy fiatalember odament hozzá és azt mondta: - Soha nem jártam még erre! Milyen emberek laknak itt?
Az öreg egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak a városlakók, ahonnan jöttél?
Önzőek és rosszak. Ezért örültem, hogy eljövök onnan.
Ennek a városnak is ilyen lakói vannak – válaszolta az öreg.
Nem sokkal később egy másik fiatalember ment oda az öreghez és ugyanazt kérdezte tőle.
Éppen most érkeztem ide. Milyenek a város lakói?
Az ember megint ugyanazzal a kérdéssel válaszolt:
Milyenek voltak a város lakói, ahonnan jöttél?
Jók, nagylelkűek, vendégszeretők és őszinték. Sok barátom volt és nehéz volt otthagynom őket.
Ennek a városnak is ilyenek a lakói – válaszolta az öreg.
Egy kereskedő, aki épp akkor vitte a tevéit az itatóhoz, hallotta mindkét beszélgetést, és amikor a második fiatalember is elment, szemrehányó szavakkal fordult az öreghez:
Honnan tudsz két ennyire különböző választ adni ugyanarra a kérdésre?
Fiam válaszolta az öreg -, mindenki a saját világát hordozza a szívében. Aki korábban sem találkozott semmi jóval, az itt sem fogja meglelni azt. És akinek máshol sok barátja volt, az itt is hűséges társakra fog találni. Mert tudod, az emberek olyanok, amilyennek mi látjuk őket.

Beküldés dátuma: 2019. április 6.

Alkonyat
Egy hittérítő a Sziklás-hegység vonulatán akart átkelni és egy fiatal indián volt a vezetője. Mindennap, alkonyat idején, óraütésszerű pontossággal a fiatal indián megállt az úton, egy dal ütemére lábaival dobogott, és egy kellemes nótát énekelt.
A lenyugvó nap felé forduló fiatal indián lenyűgözte a hittérítőt. Egy nap meg is kérdezte kísérőjétől:
─ Mi a jelentősége a rituális mozgásoknak, amelyet minden este megismételsz?
─ Egy nagyon egyszerű dologról van szó – mondta a fiatal. – a feleségemmel együtt írtuk a szöveget és a dallamát. Amikor távol vagyunk egymástól, bárhol is legyünk, a lenyugvó nap felé fordulunk és elkezdjük a dalt és a táncot. Így minden este, ha távol is vagyunk egymástól, együtt dalolunk és táncolunk.

Amikor a nap lemegy, te kivel táncolsz?
A IX. század misztikusa a következő imát fogalmazta meg: „Uram! Világítanak a csillagok, a szerelmesek szemei lezárulnak. Minden szerető magára marad szerelmével, én magamra maradtam – Veled együtt!”

Beküldés dátuma: 2019. március 30.

A határidőnapló
Egy férfinek nagy határidőnaplója volt. Ennek ellenére kicsinek találta. Vett magának egy másikat, nagyobb időbeosztási lehetőséggel - az éjszakai órákra is. Újra betáblázott mindent, gondosan beírt minden összejövetelt, gyűlést és találkozót és azt mondta magának: „Na, öregem, mindent szépen betábláztál, vigyázz, hogy semmit el ne mulassz!” Minél kevesebbet mulasztott el, annál jobban emelkedett tekintélye az X bizottságban, szerepet kapott az Y elnökségben, sőt nemsokára elnökké választották.
Egy napon azonban az Úr így szólt hozzá: „Ma az én határidőnaplómban szerepelsz.”

Beküldés dátuma: 2019. március 27.

A baleset
Egy fiatal asszony autóval ment haza a munkahelyéről. Nagyon figyelmesen vezetett, mert autója új volt. Előző nap vették át, nagyon sokat spóroltak és férjének nagyon sok áldozatába került, hogy megvehessék ezt a modellt.
Az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony egy pillanatra nem figyelt, és tolatás közben sárhányójával nekiütközött egy másik autó lökhárítójának.
Elsírta magát. Hogyan fogja ezt megmagyarázni a férjének?
A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy az adataikat kicseréljék.
Az asszony remegő kézzel kereste a papírokat egy nagy barna műanyag irattartóban, amelyből egyszer csak kiesett egy darab papír.
Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta: „Baleset esetén emlékezz drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!”

Erre mindig emlékeznünk kell. Az emberek számítanak és nem a dolgok. Mennyi mindent teszünk meg a dolgokért, az autónkért, mennyit szervezünk, mennyi minden anyagi szempontból fontos dolgot csinálunk! Ha ugyanannyi időt, ugyanannyi figyelmet fordítanánk a körülöttünk lévő emberekre, mennyire más lenne a világ!
Időt kellene szakítanunk arra, hogy meghallgassunk másokat, hogy egymás szemébe nézzünk, hogy bátorítsuk egymást, hogy nevessünk, sétáljunk.
Csupán ez az, amit magunkkal együtt Isten elé viszünk. Mi magunk és a szeretetre való képességünk. Nem a dolgok, nem a ruhák, nem a testünk.
Egy apa a kisfiával sétálgatott a város főutcáján, ahol nagyon sok kis üzlet és nagy áruház volt. A papa egy hatalmas műanyag szatyrot cipelt, amely tele volt játékokkal. Egyszer csak zihálva fordult a gyerek felé: „Megvettem neked a piros kezeslábast, megvettem az átalakítható robotot, a focis társasjátékot, mit vegyek még neked?”
„Fogd meg a kezemet!” – válaszolta a gyerek.

Beküldés dátuma: 2019. március 16.

Csodák
Egy ember keresztül-kasul utazta a világot csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

Beküldés dátuma: 2019. március 11.

A fal
Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű, megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek.
Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő – gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását.
Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré.
A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy felépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.

Beküldés dátuma: 2019. március 2.

Bűn
A Mester egyik zavarba ejtő, de gyönyörű tanítása a következő:
- Isten közelebb van a bűnösökhöz, mint a szentekhez.
Mindezt így magyarázta:
- Isten az égben minden embert egy kis kötélen tart. Amikor vétkezel, elvágod a kötelet. Isten újból összecsomózza a kötelet, s ezzel kissé közelebb húz magához. Bűneid újból és újból elvágják a kötelet, Isten pedig minden csomóval egyre közelebb és közelebb húz.

Beküldés dátuma: 2019. február 23.

Schweitzer hitvallása
Albert Schweitzert, aki misszionárius volt Afrika őserdejében, orvos és Bach zenéjének hitelesített előadója, meglátogatta egy európai ember. Meg tudná fogalmazni hitvallását? – kérdezte a látogató. Ekkor a „nagy fehér orvos” munkájára, a missziós központra mutat: ők az én meggyőződésem.
Kinek tartotok engem? – kérdezte Jézus is. Van mire rámutatnom?

Beküldés dátuma: 2019. február 18.

A köszönet
Egy első osztály tanítónője arra kérte a diákjait, hogy rajzoljanak valami olyat, amiért köszönetet mondanának az Úrnak. Azt gondolta, hogy ezek a szegény negyedben lakó gyerekek annyira szegények, hogy nehezen tudnának köszönetet mondani valamiért. Biztos volt, hogy mindegyik gyerek kenyeret vagy terített asztalt fog rajzolni.
A tanítónő nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy Tóni mit rajzolt: egy egyszerű, gyerekes vonallal megrajzolt kéz állt a papíron.
De kinek a keze?
Az osztályt elbűvölte az absztrakt kép. – Szerintem ez Isten keze, aki enni ad nekünk – mondta egy gyerek. – Egy paraszté – mondta egy másik -, mert csirkét és sült krumplit nevel.
Míg a többiek dolgoztak, a tanár Tóni padja fölé hajolt és megkérdezte, hogy vajon kié a kéz. – A te kezed tanító néni – mormogta a gyerek.
Eszébe jutott, hogy minden este kézen fogta Tónit, aki a legkisebb volt és elkísérte az ajtóig. A többiekkel is megtette ezt, de Tóni számára ez nagyon sokat jelentett.

Gondoltál-e már arra, hogy mekkora hatalma van a kezednek?
Meg kell tanulnunk odafigyelni a „háziasszony parancsaira”:
„Ha alszol rajta… tedd rendbe!
Ha felveszed… akaszd vissza!
Ha befejezted az evést… tedd be a mosogatóba!
Ha rálépsz… porold ki!
Ha kinyitod… csukd is be!
Ha kiiszod… töltsd meg!
Ha cseng… válaszolj!
Ha nyávog… etesd meg!
Ha sír… szeresd!”

Beküldés dátuma: 2019. február 9.

Életemet és véremet Jézusnak?
A magyar nemesek mondták: Életemet és véremet adom. De zabot nem adunk, amikor a királynő zabot kér. Jézusnak is mondják: Egészen a tiéd vagyok, életemben-halálomban tied vagyok, de ennél többre nem futja nagy buzgóságunkból. Én meg azt mondom, ne álljunk le félkészen!

Beküldés dátuma: 2019. január 30.

A jelzőlámpa
A nagymama unokája kezét fogva belépett a templomba. Megkereste a piros fényt, amely Jézus oltárát jelezte. Letérdelt és elkezdett imádkozni.
Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára.
Egyszer csak kifakadt: - Hé, nagymama! Amikor majd zöldre vált, kimegyünk, ugye?
Ez a fény sosem lesz zöld. Megállás nélkül arra szólít: Állj meg!
Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberi lények odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk. „Gyertek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.”
Jézus egyetlen prédikációja: „Térjetek meg, mert Isten országa eljött közétek.”
Közöttünk van. De hányan vesszük észre?

Beküldés dátuma: 2019. január 13.

A kaviccsal megdobott kocsi
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új álomautót. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!
,,Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább. És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy
tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Fentről halk szelíd hang szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz.
Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Figyelsz a halk szelíd hangra, vagy megvárod, míg megdobnak. Tanítónk a saját szívünk.

Beküldés dátuma: 2019. január 5.

Az inga
Egy bölcs a dolgozószobájában tartott egy hatalmas ingaórát, amely minden órában ünnepélyes lassúsággal, de ugyanakkor nagy dörgések közepette szólalt meg.
Nem zavarja? – kérdezte az egyik diákja.
Nem – válaszolta a bölcs -, mert így minden órában meg kell kérdeznem magamtól, hogy mit csináltam az elmúlt órában.
És te? Te, mit csináltál az elmúlt órában?

Beküldés dátuma: 2018. december 28.

Halott vagy csak meglőtt
Egy néger szolga elkísérte fehér urát a vadkacsavadászatra. A néger keresztény volt. A körülmény úgy hozta, hogy hitbeli kérdésekről beszélgettek. A fehér ember így szólt: „Nem értem, hogy miért beszélsz mindig bűnről és a gonosz lélek támadásairól. Én nem érzek semmit az ilyesfajta támadásokból. Engem nyugton hagy a sátán. Még sohasem zavart, sohasem támadott meg.”
A néger így válaszolt: „Megmagyarázom neked. Ha vadászaton vagyunk, és a repülő állatokra célzol, néhány holtan esik le. Ezeket fekve hagyom. Néhány azonban csak megsebesült, s igyekszik elmenekülni. Ezek után szaladok és hosszú botommal agyonütöm őket. Te olyan kacsa vagy, amelyet a gonosz lélek már agyonütött. Fekve hagy. Tudja, hogy megszerez. Én olyan vagyok, mint egy meglőtt kacsa, amelyik igyekszik elmenekülni előle. Ezért van hosszú botjával mindig a nyomomban, hogy elérjen és agyonüssön.”

Beküldés dátuma: 2018. december 21.

Karácsony ma
Szakonyi Károly „Szentséges éj” című karcolatában egy a Szent Családéhoz hasonló, korunkban játszódó történetet vet papírra. Autósztráda közelében, a település szélén lévő tanyasi házba kopogtat be egy, a tomboló viharban kint rekedt autós pár. A bizalmatlan házigazda durván elutasítja a jövevényeket, csupán az asszonyban ébred részvét, miután meglátja, hogy a menedéket kérők egyike állapotos nő. A rideg háziúr pénzt akar csinálni a kényszerű látogatásból, míg a felesége azért izgul, nehogy náluk szüljön az idegen. Egész éjszakájuk rettegésben telik, míg reggel – s ezzel ér véget a novella –, hűlt helyük a látogatóknak, az ágynemű érintetlen, ők pedig nincsenek. Az asszony megérti: Azok voltak a vendégeik, akik azt a Kisdedet hordozzák, akit mindenkinek be kell fogadnia.

Beküldés dátuma: 2018. december 15.

Karácsonyi mosoly
A templomban gyönyörű új betlehemet állítanak fel karácsonykor. A szobrász azonban egy-két figurát nem tudott időre elkészíteni. A plébános ezt így kommentálta az ünnepi mise elején:
- A tevék sajnos egy kissé elkéstek.
Ebben a pillanatban nyílt a templomajtó, néhány rendszeres későn jövő óvakodik be, akik nem értették, miért olyan nagy a derültség a hívek között...

Beküldés dátuma: 2018. december 8.

A két szamár
A betlehemi barlang előtt megáll két megfáradt, kimerült szamár. A hátuk kopott és hajlott volt a sok teher cipelésétől, amelyekkel a molnár – a tulajdonos – folyvást megpakolta őket. És szomorúak is voltak, mert minden nap kijutott nekik a molnár botjából.
Kis ideig álltak és csodálták a Gyermeket. Örültek neki és imádkoztak, mint a többiek. Aztán újra értük jött az irgalmatlan molnár.
Ott álltak, míg egyre csak rakta a hátukra a súlyos csomagokat.
Hiába minden – mondta az első lehajtott fejjel. – Én arra kértem a Megváltót, hogy vegye le rólam ezeket a terheket, de nem tette.
Én viszont – mondta a másik, aki derűsen tekintett a társára – arra kértem, adjon erőt nekem terheim viseléséhez.

Ha valaki azt mondja neked: „az élet kemény”, kérdezd meg tőle: „mihez képest?”!
Te milyen helyzetben szoktál imádkozni és hogyan: úgy, mint az első, vagy mint a második?
Mi az életed terhe? Mi az, ami nagy nehézséget jelent a számodra? Imádkozol-e azért, hogy Isten segítsen? Hogyan tudod a terhet cipelni?

Beküldés dátuma: 2018. november 30.

Az önszeretet izolál
Egy búzaszem elrejtőzött a pajtában.
Nem akarta, hogy elvessék.
Nem akart meghalni.
Nem akarta feláldozni magát.
Meg akarta menteni életét. -
Sohasem lett kenyérré.
Sohasem került az asztalra.
Sohasem áldották meg és osztották ki.
Sohasem adott életet.
Sohasem ajándékozott örömet.
Egy napon jött a földműves.
A pajta porával, szemetével együtt kisöpörte a búzaszemet.

Beküldés dátuma: 2018. november 23.

A kötéltáncos
Egy kis városkában a kötéltáncos szédítő magasságban művészi mutatványaival szórakoztatta a közönséget. Az utolsó, és egyben fő szám: a mozgó kötélen egy talicskát tolt át. Amikor sikeresen átért a másik oldalra, azt kérdezte nézőitől, hiszik-e, hogy a talicskát vissza is tudja tolni. A tömeg lelkesedve igenelt, de még egyszer megkérdezte, amikor szintén tapsolva jelezték igenlésüket. Majd egy személyt, aki a kötél alatt állt, kérdezett meg, hogy hiszi-e, hogy vissza tudja tolni a talicskát. „Világos!” - volt a válasz. „Akkor - mondta az akrobata - jöjjön fel, üljön bele a talicskába, és visszatolom Önnel!” - Azt nem, ő csak néző akar maradni!

Beküldés dátuma: 2018. november 16.

Semmi pánikhangulat
Az elmúlt évszázadban az Amerikai Egyesült Államok egyik államában a parlamenti ülés a napfogyatkozás idejére esett. Fennállt a veszély, hogy pánik tör ki az emberek között.
Az éppen szónoki emelvénynél álló képviselő így reagált a helyzetre: „Képviselő uraim! Csak két eshetőség van, amelyek megoldása ugyanaz. Vagy jön az Úr, s akkor munka közben találjon bennünket; vagy nem jön, s akkor semmi okunk, hogy munkánkat megszakítsuk.”

  • <
  • 2 / 5
  • >