Back to top

Archívum

Beküldés dátuma: 2019. november 11.

A támasz
A kertész egy zsenge fa hajlékony kis törzsét egy öreg, tölgyfából készült karóhoz erősítette hozzá. Az volt a feladata, hogy védje és óvja a növekedő csemetét.
Amikor a szél táncolni hívta, a fiatal csemete ide-oda hajlította dús fürtjeit és hangosan kérte:
─ Engedj már el, kérlek, miért fogsz ilyen szorosan? Nézd, mindegyik fát milyen szépen ringatja a szél. Miért pont engem kell ilyen szorosan megkötözni?
─ Azért, mert összetörnéd magad – mondta bölcsen a karó -, vagy elgörbülnél és egy csenevész, csonka ág lenne csak belőled.
─ Ebből semmi sem igaz! Öreg vagy és irigy! Hagyj magamra, kérlek!
A fiatal fa minden erejéből igyekezett megszabadulni, de az öreg karó biztosan szorítva tartotta, sokkal erősebben, mint valaha.
Egy este mennydörgés és villámlás kíséretében vad jégverés közepette vihar keletkezett, és az egész környéket megtépázta. A vad vihar derékba kapta a fiatal fácskát és ide – oda csavarta, csak úgy recsegett. Fiatal ágai, mint büszke fejdísz, szinte a földet érintették. Az erős széllökések szinte gyökerestől kitépték a földből.
─ Végem van – gondolta a fa.
─ Még egy kis kitartás – szólt rá erélyesen a vén karó, és összeszedte minden erejét, ami az öreg tagjaiban rejlett.
Nehéz, kemény és fárasztó harc volt. A vihar elült, és a zsenge fa megmenekült.
A karó ellenben derékba tört és egy idétlen mankónak látszott. A fiatal fa mindent megértett és elkezdett sírni.
─ Ne hagyj itt, még szükségem van rád!
De nem kapott választ!
Egy csonka karó ott maradt még mellette…
Úgy nézett ki, mint egy utolsó ölelés. A járókelők ma is látnak egy kifejlett fát, amelyik a viharos időben mintha egy rokkant karót ringatna.

Valamikor a vad törzseknél az volt a szokás, hogy az idős betegeket magukra hagyták, és kivitték őket egy mostoha hegyvidékre, hogy ott haljanak meg. Egy szomorú napon a fiatal földműves kivitte idős apját a hegyekbe. Már ott akarta hagyni egy sziklának támasztva, amikor az öreg megszólalt:
Vigyél följebb!
Miért? – kérdezte a fia.
Azért, mert én is itt hagytam az apámat. Más helyen szeretnék meghalni.
A fiú is megértette, hogy harminc évvel később mi történne vele is. Hátára vette édesapját, és hazavitte.

Beküldés dátuma: 2019. november 2.

Händel
Amikor Händel Messiását először adták elő Londonban, a jelenlévő királyt annyira elragadta a vallásos érzület a „Halleluja” éneklése alatt, hogy felrúgva a hagyományokat, felállt, és úgy hallgatta végig a mesterművet.
A nemesek ezt látva követték a király példáját, ők is felálltak. Természetesen ez mindenki számára jel volt, az egész közönség felállt.
Azóta él az a szokás, hogy a „Halleluját” mindenki állva hallgatja végig, belső irányultságától és az előadás minőségétől függetlenül.

Beküldés dátuma: 2019. október 27.

A két favágó
Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozni a fakitermeléssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán, és akkor is csak rövid szünetet tartott.
A másik favágó óránként hosszabb időre megpihent.
Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte kimerült. A másik, hihetetlen, de így van, befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a munkát, és a fák is egyformák voltak.
Az első favágó nem hitt a szemének.
─ Nem értem a dolgot – mondta. – Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy.
─ Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy megélezzem a fejszémet – mondta a másik favágó.

A lélek olyan, mint a fejsze. Nem kell hagyni, hogy berozsdásodjon. Mindennap fend meg egy kicsit.
1. Tarts pihenőt és hallgass tíz perc zenét.
2. Amikor teheted, sétálj egy kicsit.
3. Öleld meg naponta azokat, akiket szeretsz. Okvetlenül mondd is meg nekik.
4. Ünnepelj minden születésnapon és névnapon is.
5. Legyél udvarias családoddal is.
6. Mosolyogj.
7. Imádkozzál.
8. Segíts másokon.
9. Érezd jól magad.
10. Nézz az égre, és törekedj a magasba.

Beküldés dátuma: 2019. október 18.

Halál
Egy kereskedő a szolgáját valamilyen megbízással a bazárba küldte, de az falfehéren, és félelemtől reszketve tért vissza.
- Uram - mondta -, amíg a piacon voltam, belebotlottam egy idegenbe. Amikor jobban megnéztem az arcát, láttam, hogy a Halál volt az. Tett egy fenyegető gesztust, és azzal odébbállt. Nagyon félek. Kérlek, adj nekem egy lovat, hadd lovagoljak el Szamarrába, hogy a lehető legnagyobb távolság legyen köztem és a Halál között.
A kereskedő - mivel féltette az embert - a leggyorsabb paripát adta neki. Az felpattant rá, és azonnal elvágtatott.
Később maga a kereskedő is kiment a bazárba, és a tömegben megpillantotta a lődörgő Halált. Odament hozzá, és megszólította:
- Ma reggel szegény szolgámra nézve fenyegető gesztust tettél. Mit jelentsen ez?
- Az nem fenyegető gesztus volt, uram - mondta a Halál -, csak meglepődtem, hogy itt találom őt Bagdadban.
- Miért ne lett volna itt Bagdadban? Hiszen itt él.
- Igen, de tudja, én úgy értesültem, hogy Szamarrában kell neki csatlakoznia hozzám ma este.
A legtöbben annyira félnek a haláltól, hogy az annak elkerülésére tett erőfeszítéseik miatt sosem élnek.

Beküldés dátuma: 2019. október 12.

Elfenekel
Egy kisfiú rohant az utcán, majd hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol összeütközött egy emberrel.
- Nahát! - méltatlankodott az ember. - Hová ez a nagy sietség?
- Haza - felelte a fiú -, és azért sietek, mert a mamám el fog fenekelni.
- Annyira vágyódsz a fenekelés után, hogy ezért rohansz haza? - kérdezte csodálkozva a férfi.
- Nem. De ha az apám előbb ér haza, mint én, akkor ő fenekel el.

A gyermekek olyanok, mint a tükör. Ha szeretettel veszik körül őket, ők is szeretetet sugároznak. Ha azonban a szeretet hiányzik, akkor semmit sem tudnak visszaadni.

Beküldés dátuma: 2019. szeptember 30.

Három szó
Egy nagyravágyó, fiatal katona rendszertelen és kicsapongó életvitele közismert volt. Senki sem tudta rábeszélni, hogy változtasson az életén. Még egy pap ismerőse is határozottan megmondta neki, hogy ilyen lélekkel nem lehet megjelenni az Úr előtt, az örökélet szempontjából veszélyes lenne.
─ Nem félek – válaszolta. – Tudom, hogy az Úr jóságos és irgalmas. Halálom előtt kimondok három szót, biztosan segítenek az örökkévalóságba: Jézusom, irgalom, bocsánat.
A papot nem győzte meg a válasz, és a tiszt folytatta feslett életmódját.
Egy viharos délután a megduzzadt folyó partján lovagolt. Nem akart hiányozni egy ünnepségről. A villámcsapás és a mennydörgés annyira megriasztotta a lovat, hogy a folyóba esett. A tiszt utolsó szavai ezek voltak: dögölj meg, átkozott állat.


Két hal nyugodtan úszik egymás mellett.
„Mi a manó lehet az, amiről mostanában olyan sokat beszélnek?”
„Mi az?”
„Hát a tenger.”
Az idősebb hal elneveti magát.
„Ha nem tudnád, mi a tengerben úszunk.”
„Nem hiszem. Ez csupán egy nagy tömeg sós víz” – mondta a fiatalabb hal.
Az örökkévalóságot a mindennapi élet sós vizében nyerhetjük el...

Beküldés dátuma: 2019. szeptember 24.

Fejlődés
Élt egyszer egy rabbi, akit a nép Isten embereként tisztelt. Nem telt el úgy nap, hogy hatalmas tömeg ne gyűlt volna össze az ajtaja előtt tanácsára, gyógyulásra vagy egyszerűen csak a szent ember áldására várva. Ha a rabbi beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát.
Volt azonban a tömegben egy kötekedő alak, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ellene mondjon a mesternek. Megfigyelte a mester gyengeségeit, gúnyt űzött hibáiból a tanítványok nagy rémületére. Azok úgy is tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre.
Egy nap az „ördög” megbetegedett, és meghalt. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Külsőleg persze az alkalomnak megfelelő ünnepélyes arcot vágtak, de a szívük örült, hogy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé félbeszakítani a mester lelkesítő beszédét, és nem fogja többé kritizálni viselkedését.
Ezért aztán az emberek meglepődtek, amikor a mestert őszintén szomorúnak látták a temetésen. Amikor az egyik tanítvány később megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodott-e, azt válaszolta:
- Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam, mert ő volt az egyetlen barátom. Itt mindenki tisztelettel vesz körül, ő volt az egyetlen, aki ellentmondott nekem. Attól félek, hogy miután ő elment, én sem fejlődöm tovább.
És e szavak után a mester sírásra fakadt.

Beküldés dátuma: 2019. szeptember 17.

A testvérem
- Képzeljétek - mesélte egy fölháborodott asszony barátnőinek -, férjem kabátjában találtam egy marék pénzesutalványt, s kiderült, hogy minden hónapban kétszáz forintot küld a testvérének. Mikor felelősségre vontam, hogy tehet ilyet, amikor mi sem dúskálunk az anyagiakban, egyszerűen csak azt válaszolta: A testvérem! Mondjátok - fordult barátnői felé, szinte magából kikelve - érv ez? A testvérem!…
Csak tovább kérdezem - feleljen mindenki magában erre a kérdésre úgy, ahogy tud: - Érv ez? A testvérem!
Az egyik strandon feltűnt egy vézna, serdülő kislány, aki egész nap ölében, vagy a nyakában hurcolta béna lábú öccsét. Valaki résztvevően megkérdezte tőle:
- Nehéz, aranyos?
A válasz ennyi volt:
- A testvérem…
Így is mondhatta volna: nehéz, vagy: nagyon nehéz - de csak ennyit mondott: - A testvérem!

Beküldés dátuma: 2019. szeptember 6.

Az imádság
A hitoktató az imádság felől érdeklődik növendékeinél.
─ Te, Laci, szoktál este imádkozni?
─ Igen, szoktam.
─ Reggel is?
─ Nem!
─ Miért?
─ Azért, mert napközben nem félek!

Sokszor csak félelemből imádkozunk. Ez bennünket is megaláz, még inkább az Istent. Az imádság a szeretet kifejező ereje. Felkelti a napot. Az imádkozó tudja, hogy a másik oldalon valaki hallgatja.

Beküldés dátuma: 2019. augusztus 31.

Téged
Hideg és viharos a decemberi nap. Sok ember siet az utcákon. Köztük egy kislány. Egyedül van, éhes, fél, fázik, sír.
Egy férfi látja ezt, és így szól Istenhez haragosan:
- Hogy nézheted el? Miért nem teszel valamit ellene?
Isten nem válaszol azonnal. A következő éjszaka adja meg a választ:
- Tettem valamit ellene; téged teremtettelek!

Beküldés dátuma: 2019. augusztus 24.

A tehén és a sertés története
Egy gazdag ember így panaszkodott barátjának: „Az emberek nem szeretnek engem; irigynek és zsugorinak neveznek, pedig végrendeletemben úgy intézkedtem, hogy minden vagyonomat egy jótékonysági szervezetre hagyom.” Barátja így válaszolt neki: „Hallgasd meg a tehén és a sertés történetét: A sertés a tehénhez ment és így siránkozott: „Az emberek mindig csak a te barátságosságodról beszélnek. Megengedem: tejet adsz nekik! Tőlem azonban sokkal többet kapnak: sonkát, szalonnát, zsírt, kolbászt. Még a lábaimat is megeszik a kocsonyában. És mégsem szeret senki sem. Mindenki számára csak a sertés vagyok. Miért?” - A tehén egy kicsit elgondolkozott, aztán így válaszolt: „Talán azért van így, mert én már akkor adok, amikor még élek…”

Beküldés dátuma: 2019. augusztus 17.

Autósok, figyelem!
Július 24-e Szent Kristóf napja. Ő az autósok védőszentje, mivel életében úgy szolgálta a „világ leghatalmasabb Urát", hogy egy sebes sodrású folyón, ahol nem volt híd, ő vitte át az arra menőket a túlpartra.

Szép, de szintén feledésbe merülő szokás, hogy indulás előtt az autó vezetője keresztet vet, így helyezve magát és kocsiját Isten oltalmába. - Ezenkívül az alábbi ima is jól jöhet egy hosszabb út előtt:

Uram, kérlek, adj biztos kezet és éber szemet, hogy miközben útjaimon haladok, senki kárára ne legyek! Te adsz életet, és a Te kezedben van a halál is. Add, hogy ne zúzzam össze senki életét! Védd meg társaimat is, akik itt jönnek velem: baj, rémület, kín ne érje őket. Istenem, taníts, hogy előzékenyen, versenyszellem nélkül tudjak vezetni, és a rohanás szenvedélye soha ne kapjon el. Inkább arra figyeljek, hogy kocsim - ha szükséges - szolgálja a rászorulót.
Végül add, Uram, hogy őrangyalom velem legyen minden utamon, és az országot-világot járva mindenhol, mindenben felismerjem az Általad teremtett világ szépségét - Ámen.

Beküldés dátuma: 2019. augusztus 3.

Jámborság
Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek.
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő – gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását.
Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé.
Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.

Beküldés dátuma: 2019. július 26.

Mennyi választ el
Egy bölcs szufi felszállt egy hajóra, hogy átjusson a tenger másik partjára. Az út felénél olyan erős vihar kerekedett, hogy a hajó deszkadarab módjára hánykolódott a hullámok között. Mindenkit nagy félelem szállt meg, volt, aki imádkozott, volt, aki kiabálva fetrengett, mások a tengerbe dobálták összes javaikat. Csak a bölcs maradt nyugodt.
Amikor a vihar elcsendesedett, és az utasok fellélegezhettek, néhányan odament a bölcshöz és azt kérdezték tőle:
Hogy-hogy te nem féltél? Nem vetted észre, hogy csak egy hajszál választott el bennünket a haláltól?
De igen, csakhogy tudom, hogy életünk folyamán gyakran még a hajszálnál is vékonyabb szál van köztünk és a halál között.

Mennyi választ el bennünket a haláltól? Tényleg ilyen keskeny a határ az élet és a halál között?
Élete utolsó hónapjaiban Don Bosco már nehezen járt. Aki látta közeledni a kerteken át, gyakran megkérdezte tőle: - Hová megy Don Bosco?
A válasz mindig ugyanaz volt: - A Mennyországba.
Mi is ezt mondhatnánk, életünk minden lépése után: Jövök Uram.

Beküldés dátuma: 2019. július 6.

Sokáig várni
Egy nyulacska fennakadt egy növény indáján és közel volt a megfulladáshoz. A felette elrepülő daru észrevette őt, és így szólt hozzá: „Kitűnő csőröm van, amivel a növény indáját minden nehézség nélkül át tudom vágni. Csak egy kicsit még meg kell élesítenem.” A daru élesítgette csőrét, újra és újra megszakítva azt, így dicsekedett: „Az én csőröm a legjobb. Nincs még egy ilyen éles csőr a világon!” Mielőtt az élesítéssel elkészült volna, a nyulacska elpusztult. „Ostoba helyzet - mondta a daru -, de a következő nyulacskát biztos megmentem.”

Beküldés dátuma: 2019. június 30.

Ember a kútban
Egy ember belesett a kútba, ahonnan nem tudott kimászni. Egy jószívű ember arra járt és azt mondta: - Tényleg nagyon sajnállak. Együtt érzek veled fájdalmadban.
Egy politikus, aki arra járt, azt mondta: - Logikus, hogy valaki előbb-utóbb beleesik ebbe a kútba.
Egy jámbor azt mondta: - Csak a rosszak esnek kútba.
Egy tudós elemezte, hogy hogyan esik bele az ember a kútba.
Egy ellenzéki politikus expozét írt a kormány ellen.
Egy újságíró egy vitacikket ígért a jövő vasárnapi újságba.
Egy gyakorlati ember megkérdezte tőle, hogy magas volt-e az adó a kútra.
Egy szomorú ember azt mondta: - Az én kutam rosszabb.
Egy humorista gúnyolódott: - Igyál egy kávét, az majd feldob!
Egy optimista azt mondta: - Rosszabbul is eshettél volna!
Egy pesszimista azt mondta: - Még lejjebb fogsz csúszni.
Jézus meglátta az embert, kézen fogta és kihúzta a kútból.

A VILÁG LEGNAGYOBB SZÜKSÉGE

Egy kicsivel több kedvesség, és egy kicsivel kevesebb kapzsiság,
Egy kicsivel több odaadás és egy kicsivel kevesebb elvárás,
Egy kicsivel több mosoly és egy kicsivel kevesebb grimasz,
Egy kicsivel kevesebb rúgás abba, aki elterült a földön,
Egy kicsivel több „mi” és egy kicsivel kevesebb „én”,
Egy kicsivel több nevetés és egy kicsivel kevesebb sírás,
Egy kicsivel több virág az életben és egy kicsivel kevesebb a sírokon.

Beküldés dátuma: 2019. június 22.

A kalászoknál is és az embereknél is
Egy földműves két fia az édesapa gabonaföldje mellett sétálgatott. „Nézd csak - mondta az egyik - micsoda különbség van a búzaszálak között. Milyen csúnyán lehajtja fejét az egyik, a másik pedig milyen szép egyenesen áll!” „Tényleg” - állapította meg a másik is -, ha édesapám helyében lennék, mindazt, amelyik lehajtja fejét, kitépném és eldobnám.” „Szép gazdaság lenne, ha így cselekednék” - szólt közbe édesapjuk, aki észrevétlenül követte őket. „Tudjátok-e gyerekek, hogy épp azok a kalászok, amelyeket ti kitépnétek, a legjobbak? Lehajolnak, mert a bennük lévő magvak húzzák őket le. Amelyek pedig egyenesen állnak - üresek. Különben jegyezzétek meg magatoknak: nem ritkán az emberek között is így áll a dolog. Az üres fejű magasabban hordja fejét, mint az okos ember.”

Beküldés dátuma: 2019. június 22.

A kalászoknál is és az embereknél is
Egy földműves két fia az édesapa gabonaföldje mellett sétálgatott. „Nézd csak - mondta az egyik - micsoda különbség van a búzaszálak között. Milyen csúnyán lehajtja fejét az egyik, a másik pedig milyen szép egyenesen áll!” „Tényleg” - állapította meg a másik is -, ha édesapám helyében lennék, mindazt, amelyik lehajtja fejét, kitépném és eldobnám.” „Szép gazdaság lenne, ha így cselekednék” - szólt közbe édesapjuk, aki észrevétlenül követte őket. „Tudjátok-e gyerekek, hogy épp azok a kalászok, amelyeket ti kitépnétek, a legjobbak? Lehajolnak, mert a bennük lévő magvak húzzák őket le. Amelyek pedig egyenesen állnak - üresek. Különben jegyezzétek meg magatoknak: nem ritkán az emberek között is így áll a dolog. Az üres fejű magasabban hordja fejét, mint az okos ember.”

Beküldés dátuma: 2019. június 7.

Egy kis ezüst
„Öregem, én nem értem a dolgot: Ha az ember egy szegényhez megy, az kedves és segít, ahol csak tud. Ha egy gazdaghoz megyünk, észre sem vesz bennünket. Miért van ez így?” A megszólított így válaszolt: „Lépj az ablakhoz! Mit látsz kint?” „Egy asszonyt látok, aki gyermekét kocsijában tolva a piacra megy.” „Nagyszerű. Most pedig lépj a tükör elé! Mit látsz most?” „Hát mit láthatnék? Önmagamat!” „Na, látod: az ablak is és a tükör is üvegből van. Csak egy nagyon vékony ezüstréteget kell arra húzni, és az ember már csak magát látja.”

Beküldés dátuma: 2019. június 1.

A bölcs bíró
Egy kemény téli napon hidegtől remegő öreget vezettek a rendőrbíró elé. Egy üzletben kenyérlopás közben csípték el. Éhsége vezette erre. A rend hűséges őre kötelezve érezte magát a törvény szigorú megtartására, amely nem ismer kivételt. Ezért tíz dollár pénzbüntetésre ítélte őt. Az ítélet kihirdetése után azonban azonnal a zsebébe nyúlt, és maga fizette ki a büntetést a vádlott helyett. Beledobta a tízdollárost a szegény szürke kalapjába. Ezt követően a jelenlévők felé fordult, és mindegyiket 50 cent pénzbüntetésre ítélte, mert olyan városban élnek, ahol egy ember kenyérlopásra kényszerül, hogy éhen ne haljon. A büntetést a bírósági alkalmazott azonnal végre is hajtotta, és átadta a vádlottnak. Az nem akart szemeinek hinni, mert a bírósági épületet 47 dollár és 50 centtel hagyta el.

  •  
  • 1 / 5
  • >