Back to top

Archívum

Beküldés dátuma: 2019. február 9.

Életemet és véremet Jézusnak?
A magyar nemesek mondták: Életemet és véremet adom. De zabot nem adunk, amikor a királynő zabot kér. Jézusnak is mondják: Egészen a tiéd vagyok, életemben-halálomban tied vagyok, de ennél többre nem futja nagy buzgóságunkból. Én meg azt mondom, ne álljunk le félkészen!

Beküldés dátuma: 2019. január 30.

A jelzőlámpa
A nagymama unokája kezét fogva belépett a templomba. Megkereste a piros fényt, amely Jézus oltárát jelezte. Letérdelt és elkezdett imádkozni.
Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára.
Egyszer csak kifakadt: - Hé, nagymama! Amikor majd zöldre vált, kimegyünk, ugye?
Ez a fény sosem lesz zöld. Megállás nélkül arra szólít: Állj meg!
Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberi lények odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk. „Gyertek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.”
Jézus egyetlen prédikációja: „Térjetek meg, mert Isten országa eljött közétek.”
Közöttünk van. De hányan vesszük észre?

Beküldés dátuma: 2019. január 13.

A kaviccsal megdobott kocsi
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új álomautót. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!
,,Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább. És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy
tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Fentről halk szelíd hang szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz.
Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Figyelsz a halk szelíd hangra, vagy megvárod, míg megdobnak. Tanítónk a saját szívünk.

Beküldés dátuma: 2019. január 5.

Az inga
Egy bölcs a dolgozószobájában tartott egy hatalmas ingaórát, amely minden órában ünnepélyes lassúsággal, de ugyanakkor nagy dörgések közepette szólalt meg.
Nem zavarja? – kérdezte az egyik diákja.
Nem – válaszolta a bölcs -, mert így minden órában meg kell kérdeznem magamtól, hogy mit csináltam az elmúlt órában.
És te? Te, mit csináltál az elmúlt órában?

Beküldés dátuma: 2018. december 28.

Halott vagy csak meglőtt
Egy néger szolga elkísérte fehér urát a vadkacsavadászatra. A néger keresztény volt. A körülmény úgy hozta, hogy hitbeli kérdésekről beszélgettek. A fehér ember így szólt: „Nem értem, hogy miért beszélsz mindig bűnről és a gonosz lélek támadásairól. Én nem érzek semmit az ilyesfajta támadásokból. Engem nyugton hagy a sátán. Még sohasem zavart, sohasem támadott meg.”
A néger így válaszolt: „Megmagyarázom neked. Ha vadászaton vagyunk, és a repülő állatokra célzol, néhány holtan esik le. Ezeket fekve hagyom. Néhány azonban csak megsebesült, s igyekszik elmenekülni. Ezek után szaladok és hosszú botommal agyonütöm őket. Te olyan kacsa vagy, amelyet a gonosz lélek már agyonütött. Fekve hagy. Tudja, hogy megszerez. Én olyan vagyok, mint egy meglőtt kacsa, amelyik igyekszik elmenekülni előle. Ezért van hosszú botjával mindig a nyomomban, hogy elérjen és agyonüssön.”

Beküldés dátuma: 2018. december 21.

Karácsony ma
Szakonyi Károly „Szentséges éj” című karcolatában egy a Szent Családéhoz hasonló, korunkban játszódó történetet vet papírra. Autósztráda közelében, a település szélén lévő tanyasi házba kopogtat be egy, a tomboló viharban kint rekedt autós pár. A bizalmatlan házigazda durván elutasítja a jövevényeket, csupán az asszonyban ébred részvét, miután meglátja, hogy a menedéket kérők egyike állapotos nő. A rideg háziúr pénzt akar csinálni a kényszerű látogatásból, míg a felesége azért izgul, nehogy náluk szüljön az idegen. Egész éjszakájuk rettegésben telik, míg reggel – s ezzel ér véget a novella –, hűlt helyük a látogatóknak, az ágynemű érintetlen, ők pedig nincsenek. Az asszony megérti: Azok voltak a vendégeik, akik azt a Kisdedet hordozzák, akit mindenkinek be kell fogadnia.

Beküldés dátuma: 2018. december 15.

Karácsonyi mosoly
A templomban gyönyörű új betlehemet állítanak fel karácsonykor. A szobrász azonban egy-két figurát nem tudott időre elkészíteni. A plébános ezt így kommentálta az ünnepi mise elején:
- A tevék sajnos egy kissé elkéstek.
Ebben a pillanatban nyílt a templomajtó, néhány rendszeres későn jövő óvakodik be, akik nem értették, miért olyan nagy a derültség a hívek között...

Beküldés dátuma: 2018. december 8.

A két szamár
A betlehemi barlang előtt megáll két megfáradt, kimerült szamár. A hátuk kopott és hajlott volt a sok teher cipelésétől, amelyekkel a molnár – a tulajdonos – folyvást megpakolta őket. És szomorúak is voltak, mert minden nap kijutott nekik a molnár botjából.
Kis ideig álltak és csodálták a Gyermeket. Örültek neki és imádkoztak, mint a többiek. Aztán újra értük jött az irgalmatlan molnár.
Ott álltak, míg egyre csak rakta a hátukra a súlyos csomagokat.
Hiába minden – mondta az első lehajtott fejjel. – Én arra kértem a Megváltót, hogy vegye le rólam ezeket a terheket, de nem tette.
Én viszont – mondta a másik, aki derűsen tekintett a társára – arra kértem, adjon erőt nekem terheim viseléséhez.

Ha valaki azt mondja neked: „az élet kemény”, kérdezd meg tőle: „mihez képest?”!
Te milyen helyzetben szoktál imádkozni és hogyan: úgy, mint az első, vagy mint a második?
Mi az életed terhe? Mi az, ami nagy nehézséget jelent a számodra? Imádkozol-e azért, hogy Isten segítsen? Hogyan tudod a terhet cipelni?

Beküldés dátuma: 2018. november 30.

Az önszeretet izolál
Egy búzaszem elrejtőzött a pajtában.
Nem akarta, hogy elvessék.
Nem akart meghalni.
Nem akarta feláldozni magát.
Meg akarta menteni életét. -
Sohasem lett kenyérré.
Sohasem került az asztalra.
Sohasem áldották meg és osztották ki.
Sohasem adott életet.
Sohasem ajándékozott örömet.
Egy napon jött a földműves.
A pajta porával, szemetével együtt kisöpörte a búzaszemet.

Beküldés dátuma: 2018. november 23.

A kötéltáncos
Egy kis városkában a kötéltáncos szédítő magasságban művészi mutatványaival szórakoztatta a közönséget. Az utolsó, és egyben fő szám: a mozgó kötélen egy talicskát tolt át. Amikor sikeresen átért a másik oldalra, azt kérdezte nézőitől, hiszik-e, hogy a talicskát vissza is tudja tolni. A tömeg lelkesedve igenelt, de még egyszer megkérdezte, amikor szintén tapsolva jelezték igenlésüket. Majd egy személyt, aki a kötél alatt állt, kérdezett meg, hogy hiszi-e, hogy vissza tudja tolni a talicskát. „Világos!” - volt a válasz. „Akkor - mondta az akrobata - jöjjön fel, üljön bele a talicskába, és visszatolom Önnel!” - Azt nem, ő csak néző akar maradni!

Beküldés dátuma: 2018. november 16.

Semmi pánikhangulat
Az elmúlt évszázadban az Amerikai Egyesült Államok egyik államában a parlamenti ülés a napfogyatkozás idejére esett. Fennállt a veszély, hogy pánik tör ki az emberek között.
Az éppen szónoki emelvénynél álló képviselő így reagált a helyzetre: „Képviselő uraim! Csak két eshetőség van, amelyek megoldása ugyanaz. Vagy jön az Úr, s akkor munka közben találjon bennünket; vagy nem jön, s akkor semmi okunk, hogy munkánkat megszakítsuk.”

Beküldés dátuma: 2018. november 9.

Vérfagyasztó történet
Volt egyszer egy lopós gyerek. Erről mindenki tudott, de a fiú nagyon félt az apja haragjától. Fájt neki, hogy fia szégyent hoz a családra, és emiatt nagyon szomorkodott.
Az egyik este a családban nagyon nyomott volt a hangulat. Vacsora után csak az apa és fia maradtak együtt. A fiú érezte a veszélyt és várta mi fog történni. Az apa egész este egy szót sem szólt. Hirtelen felállt és a tűzhelyhez közeledett. Határozottan megmarkolt egy piszkavasat, a tűzbe tartotta, amíg teljesen át nem izzott. Nem mondott semmit, hanem az asztal felé közeledett. A fiú rettegett, mi fog történni. Az apa megállt a fia előtt. Jobbját a fiú előtt a tüzes vassal átégette és fel sem szisszent. A fiú később egész életen át nem lopott.

Kegyetlen egy történet. Azonban, ha egy feszületre nézel, mi jut az eszedbe?

Beküldés dátuma: 2018. november 2.

Meszesedés
- Egek, hogy eljárt feletted az idő! - kiáltotta a Mester, miután beszélgetett egy kicsit gyerekkori barátjával.
- Senki sem kerülheti el az öregedést, vagy igen? - kérdezte a barát.
- Azt nem - hagyta jóvá a Mester -, de azt mindenképp el kell kerülnünk, hogy eljárjon felettünk az idő.

Beküldés dátuma: 2018. október 26.

Összetör vagy gyógyít
Jézus egy szavával gyógyította meg a leprást. Egy fiatal, mai gimnazista bejelentette otthon, hogy ő bizony nem tanul tovább és egy barátjával vidékre utazik „melózni”, mert nekik pénz kell, ők már kinőttek a családból. Az apa össze akarta törni a csontjait, óriási vita volt. Az anya végül csak annyit mondott: „Ha elmennél, én akkor is szeretlek – és nagyon fogsz hiányozni nekem!” A fiú elhallgatott, lefeküdtek és másnap bejelentette: marad és tanul. A szelíd beszéd is megtöri a csontot! De így!

Beküldés dátuma: 2018. október 22.

Manipulálnak minket
Az American Technology amerikai cég bemutatta a HSS (Hyper Sonic Sound System) elnevezésű újonnan kifejlesztett rendszerét, amellyel befolyásolható az emberi agy. A HSS alacsony frekvenciájú hangforrásokat, beszédet vagy zenét másodpercenkénti 22.000 rezgésszámú magas frekvenciájú hullámokkal burkol be. Ezáltal célirányos hangátvitel érhető el. A becsomagolt eredeti hangot igen precízen tudják irányítani, akár egyetlenegy célszemélyre is - fél méterrel odébb már semmi sem hallható. Ennek a hangtovábbításnak a különleges hatása abban rejlik, hogy a hangot nem annyira a fül észleli, inkább közvetlenül a koponyában bontakozik ki a hatása.
A célszemély nem tudja megállapítani, honnan jön a hang. Olyan benyomása támad tehát, mintha valaki beszélne hozzá, pedig nem hall semmit. A HSS jelenleg arra képes, hogy 140 méterig pontosan juttasson célba zörejeket. Az új manipulációs technika első vevőjének az amerikai hadsereg jelentkezett, amely ellenséges katonákat akar ezzel harcképtelenné tenni oly módon, hogy zajokat és üzeneteket „lő” a fejükbe, ezáltal demoralizálva őket.
A HSS másik alkalmazási lehetőségét a reklámban látják. Például egy kólaautomatánál digitális kamerával elcsípik az ott elkocogó személyt, s villámgyorsan a fejébe küldik a kóla kitöltésekor hallható pezsgést, hogy az illetőnek kólaszomja támadjon. (Ethos 2003/2. 28. oldal)
Mennyivel tapintatosabb Jézus szeretete.

Beküldés dátuma: 2018. október 12.

Balu kapitány
A gyermekorvos egy négyéves kislányt vizsgált. Belenézett a fülébe:
- Mit gondolsz, megtalálom idebent Sziporkát?
A kislány nem felelt. A doktor kezébe vett egy nyelvlapocot, és belekukucskált a torkába:
- Mit gondolsz, megtalálom odalent Kvarg Lipit?
A kislány megint csak hallgatott.
Ekkor az orvos a sztetoszkópjáért nyúlt, hogy megvizsgálja a gyermek mellkasát. Ahogy a szíve fölé helyezte a membránt, megkérdezte:
- Mit gondolsz, meghallom odabent Balu kapitányt?
- Jaj, dehogy! -válaszolta a kicsi. - Ott Jézus lakik. Balu kapitány a bugyimon van.
(Erőleves a léleknek)

Beküldés dátuma: 2018. október 4.

Az utolsó pillanatban
A II. világháború egy elesett katonájánál találták ezt a papírtöredéket. „Uram, te tudod, hogy gyermekkoromtól fogva azt mondták nekem, hogy nem létezel. De ezen az éjszakán, a lövedékektől feltépett kráter alján feküdve rám borult a csillagos ég, feltámadt előttem a teremtés szépsége és felismertelek Téged, hogy létezel.” Egy ember, aki a 24. órában figyelt fel a hívásra és szinte az utolsó pillanatban kezdett el hinni a Jóistenben. Szerintem, megkapta az egy dénárt, az örök élet dénárját. Őszintén örülünk annak, hogy kezdettől fogva hívők vagyunk. Fejlődik hitünk és Isten iránti szeretetünk?

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 28.

Verebekre nem lövünk ágyúval (Bölcsesség)
Grock a híres német bohóc egyik reggel gyalázkodó és rágalmazó levelet kapott. Találkozott cirkuszbeli barátjával és elpanaszolta neki az esetet: - Nézd meg, micsoda otromba, rágalmazó levelet kaptam. Mit válaszoljak rá? A barátja elolvasta a levelet és visszaadta: - Semmit se válaszolj. Valamelyik irigyed vagy rosszakaród írta. Jelentsd fel a bíróságnál. Grock megköszönte a baráti tanácsot, de végül is a levelet visszaküldte a feladónak a következő melléklettel: "Kedves Uram! Nemrég kaptam kézhez a mellékelt levelet az Ön aláírásával. Elküldöm Önnek, hogy lássa, hogyan visszaélnek az Ön nevével. Önnek is érdeke, hogy a tettest kikutassa... Szívélyes üdvözlettel: Grock clown." Legközelebb barátja megkérdezte Grockot: - No, följelentetted az illetőt? - Á, dehogy! - felelte Grock. - Verebekre nem lövünk ágyúval. (Willi Hoffsümmer nyomán)

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 21.

A doboz
A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy dobozt csomagolt be drága aranypapírba. Aránytalanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.
─ Hát te meg, mit csinálsz? – kérdezte feddő hangon az apa.- Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.
A leány sírt és félrehúzódott egy sarokba. A dobozt a szívéhez szorította.
A szentestén, amikor a család tagjai megajándékozták egymást, a leány is odaadta apjának a szeretettel becsomagolt dobozt.
─ Papi, ez a tiéd!
Az apa elérzékenyült. Talán nagyon kemény volt. Végeredményben az ajándék az övé volt. Óvatosan felbontotta a csomagot, és türelmesen összehajtotta az aranyos papírt, és nagy meglepetésére látta, hogy a doboz üres.
A nem várt meglepetés felizgatta és kirobbant.
─ Te meg az egész drága, aranypapírt egy üres dobozra fecsérelted?
A leány okos, nagy szeméből kigördültek a könnycseppek és így szólt:
─ Papi! Nem is üres a doboz! Egy millió puszit tettem bele.
A férfi azóta is az irodájában az íróasztalon őriz egy cipődobozt.
─ Hiszen ez üres – mondják a kollégái.
─ Egyáltalán nem! Kislányom szeretete van benne – válaszolta a büszke édesapa.

Egy iskolás kisfiú az iskolába vezető úton és az iskolában is, a bal kezét állandóan összeszorította. Akkor is összeszorította, amikor felelt, és ha írnia kellett, akkor a jobb kezével írt, de a bal kezét akkor is összeszorította. Egy napon a tanítónő, már csak azért is, hogy a kíváncsi tanulóknak is eleget tegyen, tudni akarta, miért van zárva a fiú keze. A fiú nem akarta megmondani. Végül is engedett és elárulta a titkot: „Amikor reggel az iskolába indulok, anyukám mindig csókot nyom a bal kezembe és becsukja: „Fiacskám, tartsd jól zárva a kezed, ott van édesanyád csókja”. Ezért van állandóan zárva a kezem; ott van benne anyám csókja.”

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 14.

Szerencse
Sokan menekültek Amerikába. Egy idős hugenotta is, akinek felesége meghalt a hajón. Fiával érkezett meg. Elkezdte művelni kis földjét. Spórolt pénzén meg egy lovat is tudott venni.
Egyszer elszökött a lova. Ismerősei elrohantak hozzá, összecsapták a kezüket és azt mondták: - Jaj, Nátán testvér, de nagy szerencsétlenség történt veled, hogy elszökött a lovad, amivel szántani tudtál. A bölcs hugenotta azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?
Néhány nap múlva megjött a ló, egy vadlovat hozott magával. Akkor megint elrohantak hozzá a szomszédok: - Micsoda szerencséd van, most már nem egy lovad van, hanem kettő.
- De honnan tudjátok, hogy szerencsém van? – Valóban, néhány nap múlva a gazdának a fia be akarta törni a vadlovat, felült a hátára, négy-öt kör után az levetette, leesett, kitörte a lábát.
Megint jöttek a szomszédok: - Ó, Istenem, micsoda szerencsétlenség ért!
- Honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség?
Néhány nap múlva meglátogatta a fiút két barátja, s azt mondták: - Úgy sajnáljuk, hogy nem tudsz velünk jönni, megyünk vadászni.
Elmentek vadászni, sose tértek vissza, nem tudódott ki, hogy medve tépte szét, vagy indiánok fogták el és ölték meg őket. Akkor megint mentek a szomszédok: - Jaj, micsoda szerencséje volt a fiadnak, hogy kitörte a lábát, és nem pusztult el ott, ahol a barátai!
Nátán megint azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy szerencséje volt?
Amikor aztán az egyik meghalt barátja felesége addig járt ápolni ezt a fiatalembert, amíg az elvette feleségül, akkor már nem mertek szólni semmit, hogy most jól járt-e vagy nem, hanem elhatározták, hogy legalább tíz évet várnak, amíg kiderül.

Amikor azt hisszük, hogy a legnagyobb baj ért, akkor is tegyük fel a kérdést: - Biztos, hogy most baj ért bennünket? – És amikor azt hisszük, hogy ennél jobb nem is érhetne, biztos, hogy jó ért bennünket? Tudniillik más a dolog felülről nézve, és más alulról nézve. A mi időméréseink szerint szeretnénk, hogy valami javunkra szolgáljon, de Isten ideje nem igazítható se előre, se hátra.
(Gyökössy E. nyomán)

  •  
  • 1 / 4
  • >