Back to top

Archívum

Beküldés dátuma: 2018. december 15.

Karácsonyi mosoly
A templomban gyönyörű új betlehemet állítanak fel karácsonykor. A szobrász azonban egy-két figurát nem tudott időre elkészíteni. A plébános ezt így kommentálta az ünnepi mise elején:
- A tevék sajnos egy kissé elkéstek.
Ebben a pillanatban nyílt a templomajtó, néhány rendszeres későn jövő óvakodik be, akik nem értették, miért olyan nagy a derültség a hívek között...

Beküldés dátuma: 2018. december 8.

A két szamár
A betlehemi barlang előtt megáll két megfáradt, kimerült szamár. A hátuk kopott és hajlott volt a sok teher cipelésétől, amelyekkel a molnár – a tulajdonos – folyvást megpakolta őket. És szomorúak is voltak, mert minden nap kijutott nekik a molnár botjából.
Kis ideig álltak és csodálták a Gyermeket. Örültek neki és imádkoztak, mint a többiek. Aztán újra értük jött az irgalmatlan molnár.
Ott álltak, míg egyre csak rakta a hátukra a súlyos csomagokat.
Hiába minden – mondta az első lehajtott fejjel. – Én arra kértem a Megváltót, hogy vegye le rólam ezeket a terheket, de nem tette.
Én viszont – mondta a másik, aki derűsen tekintett a társára – arra kértem, adjon erőt nekem terheim viseléséhez.

Ha valaki azt mondja neked: „az élet kemény”, kérdezd meg tőle: „mihez képest?”!
Te milyen helyzetben szoktál imádkozni és hogyan: úgy, mint az első, vagy mint a második?
Mi az életed terhe? Mi az, ami nagy nehézséget jelent a számodra? Imádkozol-e azért, hogy Isten segítsen? Hogyan tudod a terhet cipelni?

Beküldés dátuma: 2018. november 30.

Az önszeretet izolál
Egy búzaszem elrejtőzött a pajtában.
Nem akarta, hogy elvessék.
Nem akart meghalni.
Nem akarta feláldozni magát.
Meg akarta menteni életét. -
Sohasem lett kenyérré.
Sohasem került az asztalra.
Sohasem áldották meg és osztották ki.
Sohasem adott életet.
Sohasem ajándékozott örömet.
Egy napon jött a földműves.
A pajta porával, szemetével együtt kisöpörte a búzaszemet.

Beküldés dátuma: 2018. november 23.

A kötéltáncos
Egy kis városkában a kötéltáncos szédítő magasságban művészi mutatványaival szórakoztatta a közönséget. Az utolsó, és egyben fő szám: a mozgó kötélen egy talicskát tolt át. Amikor sikeresen átért a másik oldalra, azt kérdezte nézőitől, hiszik-e, hogy a talicskát vissza is tudja tolni. A tömeg lelkesedve igenelt, de még egyszer megkérdezte, amikor szintén tapsolva jelezték igenlésüket. Majd egy személyt, aki a kötél alatt állt, kérdezett meg, hogy hiszi-e, hogy vissza tudja tolni a talicskát. „Világos!” - volt a válasz. „Akkor - mondta az akrobata - jöjjön fel, üljön bele a talicskába, és visszatolom Önnel!” - Azt nem, ő csak néző akar maradni!

Beküldés dátuma: 2018. november 16.

Semmi pánikhangulat
Az elmúlt évszázadban az Amerikai Egyesült Államok egyik államában a parlamenti ülés a napfogyatkozás idejére esett. Fennállt a veszély, hogy pánik tör ki az emberek között.
Az éppen szónoki emelvénynél álló képviselő így reagált a helyzetre: „Képviselő uraim! Csak két eshetőség van, amelyek megoldása ugyanaz. Vagy jön az Úr, s akkor munka közben találjon bennünket; vagy nem jön, s akkor semmi okunk, hogy munkánkat megszakítsuk.”

Beküldés dátuma: 2018. november 9.

Vérfagyasztó történet
Volt egyszer egy lopós gyerek. Erről mindenki tudott, de a fiú nagyon félt az apja haragjától. Fájt neki, hogy fia szégyent hoz a családra, és emiatt nagyon szomorkodott.
Az egyik este a családban nagyon nyomott volt a hangulat. Vacsora után csak az apa és fia maradtak együtt. A fiú érezte a veszélyt és várta mi fog történni. Az apa egész este egy szót sem szólt. Hirtelen felállt és a tűzhelyhez közeledett. Határozottan megmarkolt egy piszkavasat, a tűzbe tartotta, amíg teljesen át nem izzott. Nem mondott semmit, hanem az asztal felé közeledett. A fiú rettegett, mi fog történni. Az apa megállt a fia előtt. Jobbját a fiú előtt a tüzes vassal átégette és fel sem szisszent. A fiú később egész életen át nem lopott.

Kegyetlen egy történet. Azonban, ha egy feszületre nézel, mi jut az eszedbe?

Beküldés dátuma: 2018. november 2.

Meszesedés
- Egek, hogy eljárt feletted az idő! - kiáltotta a Mester, miután beszélgetett egy kicsit gyerekkori barátjával.
- Senki sem kerülheti el az öregedést, vagy igen? - kérdezte a barát.
- Azt nem - hagyta jóvá a Mester -, de azt mindenképp el kell kerülnünk, hogy eljárjon felettünk az idő.

Beküldés dátuma: 2018. október 26.

Összetör vagy gyógyít
Jézus egy szavával gyógyította meg a leprást. Egy fiatal, mai gimnazista bejelentette otthon, hogy ő bizony nem tanul tovább és egy barátjával vidékre utazik „melózni”, mert nekik pénz kell, ők már kinőttek a családból. Az apa össze akarta törni a csontjait, óriási vita volt. Az anya végül csak annyit mondott: „Ha elmennél, én akkor is szeretlek – és nagyon fogsz hiányozni nekem!” A fiú elhallgatott, lefeküdtek és másnap bejelentette: marad és tanul. A szelíd beszéd is megtöri a csontot! De így!

Beküldés dátuma: 2018. október 22.

Manipulálnak minket
Az American Technology amerikai cég bemutatta a HSS (Hyper Sonic Sound System) elnevezésű újonnan kifejlesztett rendszerét, amellyel befolyásolható az emberi agy. A HSS alacsony frekvenciájú hangforrásokat, beszédet vagy zenét másodpercenkénti 22.000 rezgésszámú magas frekvenciájú hullámokkal burkol be. Ezáltal célirányos hangátvitel érhető el. A becsomagolt eredeti hangot igen precízen tudják irányítani, akár egyetlenegy célszemélyre is - fél méterrel odébb már semmi sem hallható. Ennek a hangtovábbításnak a különleges hatása abban rejlik, hogy a hangot nem annyira a fül észleli, inkább közvetlenül a koponyában bontakozik ki a hatása.
A célszemély nem tudja megállapítani, honnan jön a hang. Olyan benyomása támad tehát, mintha valaki beszélne hozzá, pedig nem hall semmit. A HSS jelenleg arra képes, hogy 140 méterig pontosan juttasson célba zörejeket. Az új manipulációs technika első vevőjének az amerikai hadsereg jelentkezett, amely ellenséges katonákat akar ezzel harcképtelenné tenni oly módon, hogy zajokat és üzeneteket „lő” a fejükbe, ezáltal demoralizálva őket.
A HSS másik alkalmazási lehetőségét a reklámban látják. Például egy kólaautomatánál digitális kamerával elcsípik az ott elkocogó személyt, s villámgyorsan a fejébe küldik a kóla kitöltésekor hallható pezsgést, hogy az illetőnek kólaszomja támadjon. (Ethos 2003/2. 28. oldal)
Mennyivel tapintatosabb Jézus szeretete.

Beküldés dátuma: 2018. október 12.

Balu kapitány
A gyermekorvos egy négyéves kislányt vizsgált. Belenézett a fülébe:
- Mit gondolsz, megtalálom idebent Sziporkát?
A kislány nem felelt. A doktor kezébe vett egy nyelvlapocot, és belekukucskált a torkába:
- Mit gondolsz, megtalálom odalent Kvarg Lipit?
A kislány megint csak hallgatott.
Ekkor az orvos a sztetoszkópjáért nyúlt, hogy megvizsgálja a gyermek mellkasát. Ahogy a szíve fölé helyezte a membránt, megkérdezte:
- Mit gondolsz, meghallom odabent Balu kapitányt?
- Jaj, dehogy! -válaszolta a kicsi. - Ott Jézus lakik. Balu kapitány a bugyimon van.
(Erőleves a léleknek)

Beküldés dátuma: 2018. október 4.

Az utolsó pillanatban
A II. világháború egy elesett katonájánál találták ezt a papírtöredéket. „Uram, te tudod, hogy gyermekkoromtól fogva azt mondták nekem, hogy nem létezel. De ezen az éjszakán, a lövedékektől feltépett kráter alján feküdve rám borult a csillagos ég, feltámadt előttem a teremtés szépsége és felismertelek Téged, hogy létezel.” Egy ember, aki a 24. órában figyelt fel a hívásra és szinte az utolsó pillanatban kezdett el hinni a Jóistenben. Szerintem, megkapta az egy dénárt, az örök élet dénárját. Őszintén örülünk annak, hogy kezdettől fogva hívők vagyunk. Fejlődik hitünk és Isten iránti szeretetünk?

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 28.

Verebekre nem lövünk ágyúval (Bölcsesség)
Grock a híres német bohóc egyik reggel gyalázkodó és rágalmazó levelet kapott. Találkozott cirkuszbeli barátjával és elpanaszolta neki az esetet: - Nézd meg, micsoda otromba, rágalmazó levelet kaptam. Mit válaszoljak rá? A barátja elolvasta a levelet és visszaadta: - Semmit se válaszolj. Valamelyik irigyed vagy rosszakaród írta. Jelentsd fel a bíróságnál. Grock megköszönte a baráti tanácsot, de végül is a levelet visszaküldte a feladónak a következő melléklettel: "Kedves Uram! Nemrég kaptam kézhez a mellékelt levelet az Ön aláírásával. Elküldöm Önnek, hogy lássa, hogyan visszaélnek az Ön nevével. Önnek is érdeke, hogy a tettest kikutassa... Szívélyes üdvözlettel: Grock clown." Legközelebb barátja megkérdezte Grockot: - No, följelentetted az illetőt? - Á, dehogy! - felelte Grock. - Verebekre nem lövünk ágyúval. (Willi Hoffsümmer nyomán)

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 21.

A doboz
A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy dobozt csomagolt be drága aranypapírba. Aránytalanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.
─ Hát te meg, mit csinálsz? – kérdezte feddő hangon az apa.- Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.
A leány sírt és félrehúzódott egy sarokba. A dobozt a szívéhez szorította.
A szentestén, amikor a család tagjai megajándékozták egymást, a leány is odaadta apjának a szeretettel becsomagolt dobozt.
─ Papi, ez a tiéd!
Az apa elérzékenyült. Talán nagyon kemény volt. Végeredményben az ajándék az övé volt. Óvatosan felbontotta a csomagot, és türelmesen összehajtotta az aranyos papírt, és nagy meglepetésére látta, hogy a doboz üres.
A nem várt meglepetés felizgatta és kirobbant.
─ Te meg az egész drága, aranypapírt egy üres dobozra fecsérelted?
A leány okos, nagy szeméből kigördültek a könnycseppek és így szólt:
─ Papi! Nem is üres a doboz! Egy millió puszit tettem bele.
A férfi azóta is az irodájában az íróasztalon őriz egy cipődobozt.
─ Hiszen ez üres – mondják a kollégái.
─ Egyáltalán nem! Kislányom szeretete van benne – válaszolta a büszke édesapa.

Egy iskolás kisfiú az iskolába vezető úton és az iskolában is, a bal kezét állandóan összeszorította. Akkor is összeszorította, amikor felelt, és ha írnia kellett, akkor a jobb kezével írt, de a bal kezét akkor is összeszorította. Egy napon a tanítónő, már csak azért is, hogy a kíváncsi tanulóknak is eleget tegyen, tudni akarta, miért van zárva a fiú keze. A fiú nem akarta megmondani. Végül is engedett és elárulta a titkot: „Amikor reggel az iskolába indulok, anyukám mindig csókot nyom a bal kezembe és becsukja: „Fiacskám, tartsd jól zárva a kezed, ott van édesanyád csókja”. Ezért van állandóan zárva a kezem; ott van benne anyám csókja.”

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 14.

Szerencse
Sokan menekültek Amerikába. Egy idős hugenotta is, akinek felesége meghalt a hajón. Fiával érkezett meg. Elkezdte művelni kis földjét. Spórolt pénzén meg egy lovat is tudott venni.
Egyszer elszökött a lova. Ismerősei elrohantak hozzá, összecsapták a kezüket és azt mondták: - Jaj, Nátán testvér, de nagy szerencsétlenség történt veled, hogy elszökött a lovad, amivel szántani tudtál. A bölcs hugenotta azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?
Néhány nap múlva megjött a ló, egy vadlovat hozott magával. Akkor megint elrohantak hozzá a szomszédok: - Micsoda szerencséd van, most már nem egy lovad van, hanem kettő.
- De honnan tudjátok, hogy szerencsém van? – Valóban, néhány nap múlva a gazdának a fia be akarta törni a vadlovat, felült a hátára, négy-öt kör után az levetette, leesett, kitörte a lábát.
Megint jöttek a szomszédok: - Ó, Istenem, micsoda szerencsétlenség ért!
- Honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség?
Néhány nap múlva meglátogatta a fiút két barátja, s azt mondták: - Úgy sajnáljuk, hogy nem tudsz velünk jönni, megyünk vadászni.
Elmentek vadászni, sose tértek vissza, nem tudódott ki, hogy medve tépte szét, vagy indiánok fogták el és ölték meg őket. Akkor megint mentek a szomszédok: - Jaj, micsoda szerencséje volt a fiadnak, hogy kitörte a lábát, és nem pusztult el ott, ahol a barátai!
Nátán megint azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy szerencséje volt?
Amikor aztán az egyik meghalt barátja felesége addig járt ápolni ezt a fiatalembert, amíg az elvette feleségül, akkor már nem mertek szólni semmit, hogy most jól járt-e vagy nem, hanem elhatározták, hogy legalább tíz évet várnak, amíg kiderül.

Amikor azt hisszük, hogy a legnagyobb baj ért, akkor is tegyük fel a kérdést: - Biztos, hogy most baj ért bennünket? – És amikor azt hisszük, hogy ennél jobb nem is érhetne, biztos, hogy jó ért bennünket? Tudniillik más a dolog felülről nézve, és más alulról nézve. A mi időméréseink szerint szeretnénk, hogy valami javunkra szolgáljon, de Isten ideje nem igazítható se előre, se hátra.
(Gyökössy E. nyomán)

Beküldés dátuma: 2018. szeptember 7.

Ahogy Mária
Egyik éjjel csodálatos álmom volt. Egy hosszú utat láttam, amely elszakadt a földtől és a levegőbe vezetett, ahol elveszett a felhők között, s felvitt egészen az égig. Nem volt kényelmes út, sőt, teli volt akadályokkal, pl. rozsdás szögekkel, hegyes, éles kövekkel, üvegdarabokkal. Az emberek mezítláb jártak az úton. A szögek belefúródtak a bőrükbe, és vérzett a lábuk. Az emberek nem hátráltak meg, mindannyian fel szerettek volna jutni az égbe. De minden lépés rettenetes fájdalomba került, így nagyon lassan haladt mindenki. Aztán álmomban láttam Jézust, aki szintén az úton ment. Ő is mezítláb volt. Lassan járt, de határozottan. És egyszer sem sebezte meg a lábát.
Ment, ment, felfelé az úton. Végül felért az égbe és leült egy nagy, aranyozott trónra. Lefelé nézett, azokra, akik nehezen haladtak felfelé. Tekintetével és mozdulataival bátorította őket. Rögtön utána Mária ment, az anyja.
Mária még Jézusnál is gyorsabban járt. Tudjátok miért? Mert lábait Jézus lábnyomába tette. Így gyorsan odaért a fia mellé, aki egy nagy karosszékbe ültette a jobbjára.
Mária is elkezdte bátorítani azokat, akik felfelé igyekeztek, és arra buzdította őket, hogy lépjenek Jézus nyomába, ahogyan ő is tette.
A legbölcsebbek így tettek és gyorsan fel is értek. A többiek a sebeikre panaszkodtak, gyakran meg-megálltak, olykor meg is hátráltak, kimerülten és halálosan szomorúan roskadtak le az út szélére.

Egy reggel a szívsebész professzor az egyetem anatómiai laboratóriumába vezette diákjait.
Néhány szervet vizsgáltak, amikor észrevettek egy természetellenesen nagy szívet.
A professzor megkérdezte a diákokat, mit gondolnak, kié lehetett ez a szív, vagyis milyen betegség okozhatta a szív tulajdonosának halálát.
- Én tudom -, mondta az egyik fiú nagyon komolyan. – Egy anya szíve volt.

Beküldés dátuma: 2018. augusztus 29.

Menekülés
A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Beküldés dátuma: 2018. augusztus 24.

Erődítmények kövek nélkül
Élt egyszer egy tehetős uralkodó. Tudta, hogy hátralévő napjai meg vannak számlálva. Mi lesz a birodalmából, ha ő el fog távozni, hisz mindenhonnan ellenség veszi körül. Mit csinál majd a fiatal, tapasztalatlan herceg, aki az uralkodó idős korában született? Hová menekülhet majd? Ki védi meg,
Ilyen gondolatok gyötörték az öreg királyt, olyannyira, hogy egy nap azt mondta a hercegnek:
Fiam, nekem már nem sok van hátra, és nem tudom mi fog történni a halálom után. Sok ellenség leselkedik a trónom körül. Féltem a birodalmat, amelyet én építettem fel, és féltelek téged is.
Nyugodtan tudnék meghalni, ha tudnám, hogy van egy hely, ahová veszély esetén el tudsz menekülni. Ezért azt tanácsolom neked, hogy járd végig a birodalmat és minden lehetséges szögletben építtess erődöt a határok mentén.
A herceg engedelmesen neki is vágott az útnak. Végigjárta az egész országot, a hegyeket, a völgyeket, és mindenütt hatalmas, tekintélyes várakat épített. Mindenütt erődök emelkedtek, az erdők mélyén, az elrejtett völgyekben, a dombok csúcsán, a sivatagokban, a folyók partján és a hegyek oldalában.
Mindez rengeteg pénzbe került, de a királyfi nem törődött a költségekkel, az élete és a trónja forgott kockán. Egy bizonyos idő elteltével a fiatal herceg visszatért apja palotájába. Fáradt volt és sovány, de ugyanakkor elégedett is, hiszen teljesítette a rábízott feladatot. Futott, hogy minél előbb apja színe elé érjen.
Nos, fiam, mesélj! Teljesítetted azt, amire kértelek? – kérdezte tőle a király.
Igen, atyám – válaszolta a herceg. – Sok bevehetetlen erőd emelkedik immár az országban, a sivatagokban, a hegyekben, az erdők mélyén.
De az öreg király, a leghatalmasabb, aki valaha is élt a történelem folyamán, ahelyett, hogy elismeréssel fogadta volna fiának beszámolóját, boldogtalanul rázta a fejét.
Nem ez volt az, fiam, amire én gondoltam. Vissza kell menned, hogy újrakezdd az egészet – mondta.
Azok az erődök, amelyeket építettél, veszély esetén egyáltalán nem fognak megvédeni téged: egyedül leszel és a kövek, meg a falak nem fognak megvédeni attól, hogy az ellenség csapdájába kerülj. Becsületes és jó emberek szívében kell majd menedéket találnod. Meg kell keresned ezeket az embereket és meg kell nyerned barátságukat: akkor már tudni fogod, hogy hová menekülj a nehéz pillanatokban. Ott, ahol az embernek őszinte barátai vannak, ott talál csak búvóhelyet ahhoz, hogy megmeneküljön.
A herceg ismét útra kelt. Nem azért, hogy sivatagokon, sziklafalakon, hegyeken, völgyeken át járjon, hanem, hogy az emberek közé menjen, hogy közöttük találjon menedéket, ahogyan az apja, a bölcs, öreg király elképzelte.
És ez nagyon sok erőfeszítésbe és fáradságba került. De a herceg sosem panaszkodott emiatt. Mert amikor nem sokkal később az öreg király elhunyt és elhagyta ezt a világot, a királyfinak nem volt többé ellensége, akitől bárminemű félnivalója lett volna.

Egy nap egy fiatalasszony egy tucat rózsát kapott a következő cédulával: „Valakitől, aki szeret téged.”
Az aláírás viszont hiányzott.
Mivel nem volt házas, életének férfi szereplőire gondolt: kihunyt lángokra, újabb ismerősökre. Esetleg a mamája, vagy a papája küldte a virágot? Vagy valamelyik kollégája? Gyorsan sorba vette a neveket. Végül telefonált az egyik barátnőjének, hátha ő segít megoldani a rejtélyt.
A barátnő egyik megjegyzése eszébe juttatott valamit.
- Mondd, te küldted a virágokat?
- Igen.
- Miért?
- Mert legutóbb, amikor beszéltünk, nagyon rossz kedved volt. Azt akartam, hogy tölts el egy napot úgy, hogy azokra gondolj, akik szeretnek.
Te hány erődöt építettél ma?

Beküldés dátuma: 2018. augusztus 16.

Az utolsó simítás
Amikor Ádámot és Évát Isten kiűzte a Paradicsomból, az első emberpár nagyon szomorú és haragos lett. Arcuk megtörtnek látszott, szájuk a szenvedéstől és keserűségtől kicserepesedett. Kölcsönösen szidalmazták egymást, hogy tulajdonképpen ki volt az oka a súlyos veszteségnek.
─ Te idétlen -, mondta Éva, nem vagy képes semmire.
─ A te hibád volt minden -, harsogta tele az egész világot Ádám. Szinte belerekedt a kiabálástól.
Csak mentek ökölbe szorított kézzel, haragos szemmel, keblükben egy nehéz súllyal, mintha egy szikla lett volna.
Isten is szomorú lett. Valamit hozzá akart tenni a teremtéshez, amiről a kezdetkor megfeledkezett. Óvatosan elment Ádám és Éva mellett, és rájuk lehelt.
Megteremtette a könnycseppet.
Az első házaspár elkezdett sírni. A sziklányi fájdalom és a harag felengedett. Gyengédség lett úrrá rajtuk és megfogták egymás kezét.

Te is sírhatsz, ha akarsz!

Beküldés dátuma: 2018. augusztus 11.

Mindnyájan vak koldusok vagyunk
Volt egyszer egy benaresi király, aki saját szórakoztatására a születéstől vak embereket gyűjtötte össze, és nagy jutalmat ígért annak, aki az elefántról a legjobb leírást adja.
Az első vak véletlenül az elefánt lábához került, és azt mondta, hogy az elefánt egy fa. A második, aki a farkát fogta meg, azt mondta, hogy olyan, mint egy kötél. Amelyik a fülét fogta meg, állította, hogy olyan, mint egy pálmalevél, stb. A vak koldusok vitatkozni, veszekedni kezdtek egymással a dolog felett, s a király jól mulatott a dolgon.
Teológiai vitatkozásokban legjobb esetben olyanok vagyunk, mint a vak koldusok… Isten teljes felismerése lehetetlen számunkra.

Beküldés dátuma: 2018. augusztus 4.

A piros esernyő
A fiú komoly volt és szorgalmas, a lány szép és okos. Szerették egymást. Mielőtt bevonult volna katonának a fiú meg akarta ajándékozni a lányt. Olyan ajándékot akart neki adni, ami a szerelmére emlékezteti.
Számot kellett azonban vetnie pénzügyi helyzetével, hiszen az egyetemi tankönyvek sokba kerültek. Rengeteg üzletet bejárt, végigmustrált sok mindent, végül is úgy döntött, hogy vesz egy nagy piros esernyőt. Ez alatt a nagy piros esernyő alatt mondtak a szerelmesek először búcsút egymásnak, ez alatt biztosították egymást hűségükről, ez alatt határozták el, hogy összeházasodnak. Az új házukban a piros esernyő egy szekrénybe került.
Teltek-múltak az évek: Született két gyermekük. Jött az aggódás, bizony néha sok feszültség is.
Egy este a díványon ültek és ásítozva bámulták a tévét. A lány hirtelen felállt, átment a másik szobába és nemsokára előhozta a piros esernyőt. Kinyitotta és porfelhő szállt fel a levegőbe. Aztán leült a díványra, kezében a piros esernyővel. Egy perccel később a fiú is odahúzódott az esernyő alá. Gyengéden megcsókolták egymást. Megtalálták régi álmaikat a napok szürke porában.

Egy férfi és egy nő hosszas jegyesség után összeházasodtak és született négy gyermekük. A négy gyermek felnőtt, ők is megházasodtak. A legfiatalabb lány esküvőjének estéjén egyedül maradtak a házukban. Nem volt körülöttük senki, ismét egy pár lett belőlük. Leültek egymással szemben. A férfi hosszasan nézte a feleségét, aztán így szólt: - Hát te meg ki vagy?
Ne feledkezzetek meg a piros esernyőről!

  •  
  • 1 / 3
  • >