Back to top

Kórházkápolna, Sopron

Hírek

Kápolnafelújítás

Kórházkápolnánk jelenleg felújítás alatt áll. A munkálatok várhatóan ez év végéig tartanak. A vasárnapi szentmiséket a felújítás alatt a kórház I. épületének földszintjén tartjuk.

Hasznos időtöltést kívánunk honlapunk böngészésével!

Oldalaink elérhetőek már a Soproni Gyógyközpont főoldaláról is (http://www.sopronkorhaz.hu/).
Kövessen minket a Facebook-oldalunkon keresztül!

Heti idézet

Ha munkámat akarod: Adsum! [„Kész vagyok.”]
Ha minden szellemi erőm lassú elvérzését: Adsum!
Ha halálomat: Adsum!
De gondoskodj arról, hogy mindenki, akit nekem adtál, szeresse a Megváltót, tanuljon meg érte élni, halni. (Kentenich atya)

Heti ima

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk! Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan, Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk. Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk. (Ókeresztény ima)

Heti történet

A támasz
A kertész egy zsenge fa hajlékony kis törzsét egy öreg, tölgyfából készült karóhoz erősítette hozzá. Az volt a feladata, hogy védje és óvja a növekedő csemetét.
Amikor a szél táncolni hívta, a fiatal csemete ide-oda hajlította dús fürtjeit és hangosan kérte:
─ Engedj már el, kérlek, miért fogsz ilyen szorosan? Nézd, mindegyik fát milyen szépen ringatja a szél. Miért pont engem kell ilyen szorosan megkötözni?
─ Azért, mert összetörnéd magad – mondta bölcsen a karó -, vagy elgörbülnél és egy csenevész, csonka ág lenne csak belőled.
─ Ebből semmi sem igaz! Öreg vagy és irigy! Hagyj magamra, kérlek!
A fiatal fa minden erejéből igyekezett megszabadulni, de az öreg karó biztosan szorítva tartotta, sokkal erősebben, mint valaha.
Egy este mennydörgés és villámlás kíséretében vad jégverés közepette vihar keletkezett, és az egész környéket megtépázta. A vad vihar derékba kapta a fiatal fácskát és ide – oda csavarta, csak úgy recsegett. Fiatal ágai, mint büszke fejdísz, szinte a földet érintették. Az erős széllökések szinte gyökerestől kitépték a földből.
─ Végem van – gondolta a fa.
─ Még egy kis kitartás – szólt rá erélyesen a vén karó, és összeszedte minden erejét, ami az öreg tagjaiban rejlett.
Nehéz, kemény és fárasztó harc volt. A vihar elült, és a zsenge fa megmenekült.
A karó ellenben derékba tört és egy idétlen mankónak látszott. A fiatal fa mindent megértett és elkezdett sírni.
─ Ne hagyj itt, még szükségem van rád!
De nem kapott választ!
Egy csonka karó ott maradt még mellette…
Úgy nézett ki, mint egy utolsó ölelés. A járókelők ma is látnak egy kifejlett fát, amelyik a viharos időben mintha egy rokkant karót ringatna.

Valamikor a vad törzseknél az volt a szokás, hogy az idős betegeket magukra hagyták, és kivitték őket egy mostoha hegyvidékre, hogy ott haljanak meg. Egy szomorú napon a fiatal földműves kivitte idős apját a hegyekbe. Már ott akarta hagyni egy sziklának támasztva, amikor az öreg megszólalt:
Vigyél följebb!
Miért? – kérdezte a fia.
Azért, mert én is itt hagytam az apámat. Más helyen szeretnék meghalni.
A fiú is megértette, hogy harminc évvel később mi történne vele is. Hátára vette édesapját, és hazavitte.

Miserend

Kórházkápolna

Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet Sopron, Győri út 15.

Szentmise: vasárnap 11 órakor Gyóntatás: szentmise előtt

Szentmise a kórházi osztályokon:

  • Krónikus belgyógyászati osztály (IV. épület): a hónap 1. és 3. szerdáján 10 órakor
  • Pszichiátriai rehabilitációs osztály (IX. épület): a hónap 1. és 3. csütörtökén 10 órakor
  • Pszichiátriai rehabilitációs osztály (I. épület): a hónap 2. és 4. csütörtökén 10 órakor

Honlap: http://korhazkapolna.hu Email cím: korhazlelkesz.sopron@gmail.com Horváth László kórházlelkész elérhetősége: +36 20 7738655, +36 30 8498280

Kórházi beteg bejelentése: beteg neve, kezelési osztály, szobaszám

Önkéntes segítők a Kórházkápolnában:

  • Dr. Horváth Róbert
  • Iliás Diana
  • Kozák Józsefné
  • Kuti László
  • Kuti Lászlóné (Kiss Anna)
  • Solymos Gábor
  • Szarka György

Szanatórium

Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet Sopron, Várisi út 2.

Szentmise: kedd 15 órakor a kistársalgóban

Gyóntatás: szentmise előtt (Húsvét, Karácsony, Mindenszentek ünnepén 14.30 órakor)

Fabrícius Endre Evangélikus Szeretetotthon Kisfaludy Sándor utca 10.

Szentmise: szombat 15 órakor (2017. adventjétől)

Miserend a soproni templomokban

Soproni plébániák elérhetőségei

A kórházkápolna története

II. világháború előtt és után
A II. világháború után megszűnt a katolikus kápolna, ami a jelenlegi műtéti blokk helyén (III. épület) állt. Ott egy egyemeletes épület felső szintjén laktak a nővérek és itt volt kápolnájuk is, amit a betegek is használhattak. Naponta volt benne szentmise. A hívek lelki gondozását a kórház területén lakó állandó kórházlelkész látta el. A háború után mindez megszűnt.

1989
Az 1989-es rendszerváltás után dr. Rácz Attila kórházigazgatóban merült fel az igény istentiszteleti hely építésére. Alapítvány létrehozásával széleskörű összefogást teremtett a leendő kápolna megépítésére.

1990
1990. június 22-én ünnepélyes keretek között került sor a kápolna-alapkő letételére. Az ünnepségen részt vett többek között dr. Surján László népjóléti miniszter, dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.

1991
Dr. Rácz Attila váratlan, súlyos megbetegedése és 1990. október 30-án bekövetkezett halála miatt a kórházi kápolna ügye háttérbe szorult. Az újonnan kinevezett kórházigazgató, dr. Baranyai Tibor, 1991. február 17-ére hívta össze az egyházak és a kórház képviselőit, valamint Hirschler Rezső polgármester urat az új kuratórium megalakítása céljából.
1991. március 11-én a megújult kuratórium úgy döntött, hogy a kápolnát dr. Bárány András soproni tervezőmérnök tervei alapján építik fel. Hatalmas pénzgyűjtési kampány indult meg ezután a városban és a városon kívül, sőt külföldön is.
A gyűjtés eredményeként az építkezés gyorsan haladt, így 1991. végére tető alá került az épület.

1992
Nem egészen két évvel az alapkő letétele után, 1992. június 14-én sor kerülhetett a kápolna felszen­telésére. A Népjóléti Minisztérium képviseletében dr. Andréka Bertalan helyettes államtitkár jelent meg. A kápolna-szentelő istentiszteletet dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök, Szebik Imre evangélikus püspök és dr. Márkus Mihály református püspök celebrálta. A kápolna a katolikus, evangélikus és református egyházak közös istentiszteleti helye lett.

1992 után
Idővel elkészült a miséző tér és a kápolna díszüvege Simon András grafikus vonalrajzai alapján.
Betegek és hozzátartozók találnak itt kapaszkodót és lesz életük rendezője az Úr.

Betegek szentsége

Mivel segít Jézus a betegnek? Szent Jakab levelében üzeni:
„Beteg valaki köztetek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket (üdvére lesz a betegnek), és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
(Jak 5,14-16)

Ez a szentkenet, a betegek szentsége. Jézus ajándéka. Kiszolgáltatási módja: szent olajjal való megkenés. (homlok és kézfej) Karizmatikus megkenés. Az Úr is küldte apostolait (Mt 10,8, Mk 6,13). Betegnél oly fontos a simogatás. Izzadságának letörlése, megmosdatása (hospice), bedörzsölése (háta), védekezés a felfekvések ellen. Nos, ennek kegyelmi formája az a szentség, amihez tartalmat is ad Krisztus.

„E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével (Amen). Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan. Amen.”

Isten szerető jelenlétének jele a pap a betegágynál, amikor ezekkel a szavakkal szolgáltatja ki a betegek szentségét.

Miért a szenvedés?
Jézus, aki nem iktatja ki a szenvedést, nem tagadja, hanem elfogadja, beépíti az életébe, felhasználja és átalakítja. Mint a gyöngykagyló: a belekerülő kis kristályszemet körülsírja, és igazgyöngy lesz belőle. Ahogy a liliom a trágyát illattá alakítja. Ez a jézusi dinamikus csoda. Talán az európai műveltség egyik lényeges rugója, hogy nem tette az embert passzívvá a szenvedéssel szemben. Vagy nem tette hiperaktívvá, kegyetlenné. Nem érted? Nem értjük. Talán sosem fogjuk. Ez van, Isten adta, fogadd el, építsd be, alakítsd át, használd fel a szenvedést. Ez Jézus hozzáállása.  (Gyökössy Endre nyomán)

Szomorúságotok örömre változik
Mit mondhatok a betegeknek? Mit mondhatnék? Mindenek előtt nem kell szégyenkeznünk betegségünk miatt. Ez nem olyan dolog, amit titokban kell tartani, nem egy tabu. Ez a személyi igazolványunknak azon része, ami valójában hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz. Hogyan is rejtegetnénk őt el? Hihetetlen, rendkívüli felismerhetőségi igazolványunk. Nem kell szégyenkeznünk betegségünk miatt, büszkéknek kell lennünk rá.
Ám harcolnunk kell a betegség ellen. Küzdenünk kell anélkül, hogy feladnánk. Sose torpanjunk meg, ahogy Jézus sem adta fel sohasem. Jézus, Mária nem olyan személyiségek voltak, akik bármit is könnyen feladnak. Folytonosan küz­döttek, a legvégsőkig. Bennünk is ugyanennek a bátorságnak kell meglennie. „Ha tudunk talpon maradva harcolni, akkor tudnunk kell harcolni térden állva is” – mondta Seneca egy gladiátornak. Minden betegnek mondom: bátorság! Az Úr Jézus velünk van. S annyi barátunk is velünk van, akik sze­retnek minket. Ne féljünk az egyedülléttől, nem fogytak el a jó szándékú, segíteni akaró emberek.

Éljük át hittel jelen szenvedéseinket, nem feledve, hogy a betegség nem a személyes bűneink gyü­mölcse. Kérdezik: „Uram, mit tettem, amivel ezt érdemeltem?” Vagy ahogy öregjeink szokták mondani: „talán én helyeztem a kereszten beléd a szögeket, hogy ennyi fájdalmat adsz nekem?” A betegség nem a mi személyes bűneink eredménye. Az Úr ugyanis a szenvedést és a fájdalmat nem a személy érdemei vagy érdemtelensége miatt adja. Ami a szenvedést illeti – az egy misztérium, ami áthalad rajtunk és felettünk áll.

A testvéreinkre való ráhagyatkozás nevel az Istenre való ráhagyatko­zásra
A betegség ránevel az alázatra, a ráhagyatkozásra, a bizalomra.
Aki önérzetes szokott lenni, annak szégyen az, hogy ráhagyatkozzék mások szolgálatára. Attól fél, hogy kelle­metlenséget okoz a rokonainak, a barátainak. Már attól is szenved, ha azt látja, hogy másoknak vesződsége van miatta. Nincs tapasztalatuk arról, mit jelent kitárt karokkal az előtt a barát előtt állni, aki kedveli őt. Az Úr kezében talán igen, de a barát kezében nem!
Tapasztalatot kell szereznünk a ráhagyatkozásról. A min­ket szerető barát kezeire való ráhagyatkozás élménye eszköz lehet ahhoz, hogy teljesen ráhagyatkozzunk Isten tenyerére. Ebben áll a teológiai hit valósága.
Inkább jókívánságnak vegyék e gondolatokat, mint oktatásnak. Az Úr áldjon, ha betegség talál meg mindazokkal együtt, akik mellettetek állnak és kezet nyújtanak ahhoz, hogy egészségetek újra virágozzék. Ha bármikor is a Krisztustól tanult szeretettel (agapéval) szeretgetem a beteget, akkor beemelem Jézus szeretetébe. (Antonio Bello nyomán)

Önmagunk elviseléséért
Istenem, segíts, hogy soha ne lázadozzam azért, mert testileg nem vagyok olyan, amilyennek én szeretném. Segíts, hogy természeti adottságaimat el tudjam fogadni olyannak, amilyenek. Segíts, hogy ne zúgolódjam szellemi képességeim miatt se. Ne fájjon nekem, hogy másokat élesebb értelemmel áldottál meg, mint engem.
Add megértenem, a meg nem kapott talentumokkal nem kell elszámolnom. De amit adtál, azt kamatostul várod vissza tőlem is és másoktól is.
Végül támogatásodat kérem, hogy abból, ami most vagyok, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozzam azt, ami adottságaimmal és körülményeim között lehetek.  Mert azt tudom, hogy Te tőlem is vársz valami olyat, amit csak én tudok megvalósítani.  Add áldásodat igyekezetemre, Uram, Istenem. Ámen.

Képgaléria

A kórházi kápolna Istennek átadott tér, a profán világtól elkülönített. Az Isten tiszteletének helye, az Istennel való találkozás helye, ahol az ember átmosódik a természetfeletti térben, a rendezett isteni térben. A szent hely cserehelye a hívőnek: világi önmagát hozza, betegségét, fájdalmát, hogy átváltozzon.

Tér, ahol a profán szakrálissá és a szakrális szentté válhat. Imádkozó és Istent kereső személyek sorába léphetünk, tisztulást vágyó bűnösök, szegény boldogok és boldog kisemmizettek közé. Aki meglátogatja kápolnánkat élete tüskéitől szenvedve, az boldog beteggé, megerősített beteggé, lélekben és testben gyógyulttá válhat.